Ki köteles kettős könyvelést vezetni Szlovákiában, és mit kell tudnia róla a vállalkozóknak?

Két könyvelési rendszert különböztetünk meg: az egyszerűsített könyvelést és a kettős könyvelést. Ebben a cikkben elsősorban a vállalkozók kettős könyvelésére összpontosítunk – arra, hogy kinek kötelező vezetni, és mit jelent ez a gyakorlatban.

A kettős könyvelés tárgya

A kettős könyvelés keretében az alábbi tényezőkről történik könyvelés:

• Az eszközök állományáról és mozgásáról (pl. céges autó, épület, pénzeszközök)
• A kötelezettségek állományáról és mozgásáról (pl. bérleti díj tartozás, szállítói tartozás, munkavállalói tartozás)
• Az eszközök és kötelezettségek különbözetéről (saját tőke: alapítói tőke, tartalékalap)
• A bevételekről (pl. áruk és szolgáltatások értékesítéséből származó árbevétel)
• A költségekről (pl. bérköltségek, eladott áruk, felhasznált szolgáltatások)
• Az eredményről (az adott év nyeresége vagy vesztesége)

Ki (nem) köteles kettős könyvelést vezetni?

A szlovákiai számviteli törvény szerint minden könyvelési egység köteles kettős könyvelést vezetni. Kivételt képeznek azok, akiknek a törvény lehetővé teszi az egyszerűsített könyvelés vezetését.

Az egyszerűsített könyvelést vezethetik:

• Egyéni vállalkozók, akik igazolt költségeket számolnak el és nem vezetnek adónyilvántartást
• Más önálló kereső tevékenységet végző magánszemélyek (pl. tolmácsok, adótanácsadók), akik szintén igazolt költségeket számolnak el és nem vezetnek adónyilvántartást
• Egyházak, vallási közösségek és szerveik, amennyiben nem folytatnak vállalkozási tevékenységet
• Polgári egyesületek és más non-profit szervezetek, amelyek nem végeznek vállalkozási tevékenységet, előző évi bevételük nem haladta meg a 200.000 eurót, és nem közigazgatási alanyok

A kereskedelmi törvénykönyv szerint a cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozók (társas vállalkozások és szövetkezetek) kötelesek kettős könyvelést vezetni.

A kettős könyvelés jogi háttere

A vállalkozók kettős könyvelésük során az alábbi előírásokat kell követniük:

• A számviteli törvényt
• A Pénzügyminisztérium rendeletét a kettős könyvelést vezető vállalkozók számviteli eljárásairól és számlarendjéről
• Az adótörvényt is figyelembe kell venniük, hiszen bár a kettős könyvelés nem közvetlenül adóorientált, az adóalap meghatározásához szükséges átszámítások miatt az adóelőírások is befolyásolják a könyvelést

Hogyan működik a kettős könyvelés?

A vállalkozási tevékenység során felmerülő minden könyvelési esetet rögzíteni kell a könyvelésben. A rögzítéshez a számlakeret számláit használják, amely az adott számviteli időszakra érvényes.

A kettős könyvelés lényege, hogy minden gazdasági eseményt két számlán könyvelnek el egyidejűleg: egyik oldalon “Tartozik”, a másik oldalon “Követel” formájában. A számlákon a növekedéseket és csökkenéseket tartják nyilván.

Megkülönböztetünk mérlegszámlákat, amelyek a mérlegben jelennek meg, és eredményszámlákat, amelyek az eredménykimutatás részét képezik. Például amikor a vállalat kifizet egy szállítói számlát, a könyvelési tétel egyszerre érinti a kötelezettségek (szállítók) és a bankszámla egyenlegét.

Könyvelési könyvek: főkönyv és napló

A kettős könyvelésben az alábbi könyveket vezetik:

• Napló: időrendi sorrendben tartalmazza a könyvelési tételeket
• Főkönyv: tárgyi szempontból rendszerezi a tételeket, és tartalmazza az eszközök, kötelezettségek, saját tőke, költségek és bevételek számláit

A beszámoló a kettős könyvelésben

A beszámoló célja, hogy meghatározott formában bemutassa a vállalat vagyoni helyzetét, kötelezettségeit, saját tőkéjét és eredményét a fordulónapon (általában december 31-én).

A beszámoló részei:

• Mérleg
• Eredménykimutatás
• Kiegészítő melléklet

A beszámolót legkésőbb a számviteli időszak végét követő 6 hónapon belül kell elkészíteni, de az adótörvény szerint általában 3 hónapon belül be kell nyújtani az adóbevallással együtt.

Az eredmény és az adóalap meghatározása

A kettős könyvelést vezető vállalat a számviteli eredményt a bevételek és költségek különbségeként határozza meg. Ez lehet:

• Pozitív (nyereség)
• Negatív (veszteség)

A számviteli eredmény azonban nem azonos automatikusan az adóalappal. Az adóalap meghatározásához a számviteli eredményt módosítani kell az adótörvény szerinti növelő és csökkentő tételekkel.